Azt is mesélik, hogy a gyermek kiválasztottságának külső testi jele is volt, egy nem emberi kéz alkotta kereszt: mellkasán ugyanis egy kereszt alakú anyajegy volt látható. Később, amikor már hat éves lett, édesanyja egyszer megfeddte: "Miért veszed le magadról a keresztet". "De, mamácska, hiszen nekem van saját keresztem a mellkasomon" - felelte a kislány. "Kedves kislányom - emlékezett vissza Natalia - bocsáss meg nekem! Én meg egyre csak szidlak!"

Később Natalia barátnője mesélte, hogy mikor Matrona még kicsi volt, édesanyja gyakran panaszkodott: "Mit tegyek? A kislány szerdán és pénteken nem akar szopni. Egyre csak alszik, lehetetlen felkelteni".

Matrona nem egyszerűen vak volt, teljesen hiányoztak a szemei. Szemgödreit lezárt szemhéjai takarták, mint annak a fehér madárnak, melyet édesanyja álmában látott. Természetes, hogy egy ilyen gyermek nem lehetett kortársai játékainak teljes jogú részese. A gyermekek általában kegyetlenek a betegekkel és elesettekkel, Matronát is állandóan piszkálták és gúnyolták. Az idősebb lányok a tehetetlen kislányt csalánnal csapkodták, mert tudták, Matrona nem látja, ki teszi ezt vele, és nem fog árulkodni. Volt, hogy mély gödörbe ültették és kegyetlen kíváncsisággal figyelték, ahogyan tapogatózva, nagy nehezen kimászik és hazaindul. Ezért Matrona már egészen kis korától kerülte a gyerekeket, és egyáltalán nem járt ki az utcára. 

A férjemmel azt szeretnénk elmesélni, hogyan segített nekünk Matronuska. Tizenhét évet éltünk le polgári házasságban, 1997-ben pedig az Úr értelmet adott, és megesküdtünk a templomban. Gyerekeink nincsenek. Sok évig kezeltettem magam, de hasztalan. Bűneink miatt nem voltunk rá méltók, hogy gyerekeink legyenek. 1995-ben súlyos műtétet végeztek el rajtam és leszázalékoltak. 1997-ben újabb műtétre került sor.

Közben, 1996-ban meséltek nekem a lélekbelátó idős asszonyról, Matronáról. Járni kezdtem hozzá a Danyiilov temetőbe. Egészséget kértem tőle a magam és szeretteim számára, és azt is, hogy szülhessek gyereket. Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudtam, képes lennék-e felnevelni egy gyereket, mivel az egészségi állapotom nem volt túl jó (finoman szólva). Azt mondtam magamnak: "Minden Isten akaratán múlik!"

1997-ben azt álmodtam, hogy egy női hang így szól hozzám: "Kislányt fogsz szülni!" Ez év elején történt. Azt gondoltam: "Valami nem stimmel. Hogyan szülnék, nem tudok szülni..." Az álomból még az is kiderült, hogy év végén fogok szülni, november-december környékén. Elmeséltem a férjemnek. Vártunk egy évig, de semmi nem történt. Azt gondoltam, valamit félreérthettem.

Még egy év eltelt. November 22-én megszületett a kislányunk! Mária lett a neve. Én, bűnös, elfelejtettem Matronuska születésnapjának a dátumát. Mondom a férjemnek: "Várjál, belenézek a könyvbe." Mindketten sírva fakadtunk, mikor megláttuk, hogy a mi kislányunk Matronuska születésnapján - november 22-én-született! A mi közbenjárónk az Úr és Isten Szülője előtt - Matronuska anyánk.

Anatolij és Tatyjána, Moszkva